Hát igen, megint megjártuk. Egy újabb banda produkált csalódást keltő nagylemezt egy ígéretes kislemez után. Persze, ha valaki értékelni tudja, hogy egy black metal(!) zenekar 2009-ben felfedezi az Opeth-et, a minőségi dalszerzést igényességre cseréli le, akkor bizonyára nem vesz észre semmit, sőt, elégedett is lehet. Ez történt ugyanis a lengyel Furiával, akik a megmagyarázhatatlanul jól sikerült háromszámos Płoń után előálltak a farbával, a teljes lemezzel, és ezen nemhogy három jó dal nincs, de nincs egy se.
Ehhez képest a honfitárs Mgla Grozája, ami egy hasonló szituációban készült, erős, de legalábbis tisztességes anyag. A Mgla legalább nem próbálta mással helyettesíteni az inspiráció hiányát - kicsit elszürkült, megtöpörödött, de önmaga maradt - a Furia viszont simán kiszúrná a szemünket. Nem tudok olyan dolgokat mondani, amik ne idegesítenének ezen a lemezen. Kezdjük a végén, a záródal címe, „Kim Jesteś?” annyit tesz, „Ki vagy?”. Magas a labda, alighanem magunknak tették fel a kérdést. Próbálnak jönni ezekkel az izzó, sodró gitárdallamokkal az elején, amiket annyira most nem sikerült emlékezetesre venni, ezért egyre bonyolítják, aztán a második perc környékén leállnak, indul az opeth-ezés. Akusztikus gitározás hangulatú akusztikus gitározások, leállások, ritmust variáló dobos, hirtelen egy jazzes, tiszta elektromos gitáros rész, funkos beat, majd újabb hirtelen váltás, torzított gitárok, károgás, istennyila. Nem mondom, hogy minden téma szar, de ennek itt most nem is volna értelme, hiszen azért szar, mert témázgatás az egész lélek nélkül, az opeth-i receptet felhasználva. A dalok nagy többségében ez megy, de van más is amúgy, például enslavedes monumentalitás a Przechszczonyban, erre akár a nyúlás kifejezést is lehetne használni. Van néhány olyan dal is, ahol ezek a szemfényvesztések nem kapnak komolyabb szerepet, de ezek is csak arra jók, hogy megmutassák, miért volt szükség azokra.
Nagyon fura dolog ez, biztos vagyok benne, ha a zenekar magyar lenne, és olvasta volna az Płońról írottakat, meg ezeket a sorokat, nem nagyon értené miről van szó, de az egészet általában véve sem. Ha értenék, nem csinálnák ezt, egyrészt, másrészt viszont tény és való, hogy a Płoń erényei nagyon esetlegesek voltak, egy szarrá játszott műfaj jelzők nélküli, középutas irányvonalán tevékenykedtek, és valahogy összejött nekik mégis. Dalszerzés, arányérzék, mérték. Nem tudom, jó passzban lehettek, vagy a csillagok álltak úgy. Most nem állnak. A pontszámom lehetne akár 4 vagy 4.5 is, de ezúttal inkább arra kívánok utalni, hogy hányszor fogom ezt meghallgatni a jövőben.
RSS
